A tegnapi versenynek volt egy megható része is. Ezzel a versennyel búcsúzott aktív pályafutásától a velem nagyjából egyidős francia, Arnaud Tournant.

Csakis a négy hónapnyi korkülönbség lehet az oka, hogy ő 15-szörös világbajnok, én meg nem. Más okot egyelőre nem tudok, mindenesetre próbálom összevetni pályafutásunkat, hogy kiderüljön, hol csúszott le a dolog.

Tournant Roubaixban született, 1978-ban. Én is voltam Roubaixban, igaz, idén először, ez mindenképpen fontos tényező lehet a jelek szerint, korábban kellett volna eljutnom Roubaixba.

1996-ban tűnt fel, a juniorok világbajnokságán ezüstérmes lett, ekkor már látszott, hogy a pályabringázás az ő világa. Nekem sajnos érettségire kellett ezidőtájt készülnöm, ezért szó sem lehetett arról az edzésmennyiségről, amit neki kellhetett teljesíteni. Nem mintha nem ment volna nekem is, de anyámék a tanulást erőltették. Azt mondták, az iskola az első. Nem is éltetett 8000 ember a manchesteri velodromban. Köszi.

1997-től a felnöttek között kezdett versenyezni, 2004-ig minden évben legalább dobogós helyet el tudott érni valamelyik számban, bár fő száma az 1 km sprint volt.Sajnos szüleim továbbra sem vettek pályakerékpárt születésnapomra, így továbbra sem tudott elkezdődni pályakerékpárosi karrierem, így inkább a hegyikerékpár felé kacsintgattam, inkább kevesebb, mint több sikerrel, bár 1999-ben egy korosztályos hegyi-időfutam Budapest bajnoki cím összejött. Zárójelben kérdezem meg a kedves olvasókat, hogy szerintük hogy kell írni a "hegyi-időfutam Budapest bajnokság" kifejezést? Mert szerintem nem így, de a hogyanra nem volt jobb ötletem.

2000-ben dönti meg először az 1 km táv világrekordját 1:00.148-as eredménnyel. Ehhez persze magaslatra kellett utazni, amit akkor, másodéves egyetemistaként nem engedhettem meg magamnak, így maradt a montizás, mert önálló keresetem nem lévén, továbbra sem kaptam pályabringát szüleimtől.

via Gettyimages

2004-ben állítja be a jelenleg is érvényes világrekordot 58.875-ös idővel, ami nem rossz, igaz, ehhez még feljebb kellett utaznia, a közel 4000 méteres magasságban fekvő bolíviai La Pazba. La Paz Bolívia Amsterdamja, a hivatalos főváros Sucre, a bolíviai Hága. Itt már csak két évvel vagyok elmaradva, 2006-ban magam is felmértem a terepet La Pazban dél-amerikai túrám során, de akkor meg már fotóscuccokba öltem a pénzem, szóval nem tudtam volna venni egy rendes pályabringát, szarral meg nem kezd el tekerni az ember.
Az 58 másodperces 1 km annyira jó idő egyébként, hogy a magát Pekingben szana-széjjel nyerő Chris Hoy sem tudta megdönteni, csak nagyon megközelíteni.

2007-ben elhatározom magam, vettem egy fixit, hogy szokjam a fix hajtást, ő éppen ismét világbajnok lett, tizennegyedik alkalommal. Természetesen nem adtam fel.

Ott voltunk tavaly mindketten Pekingben, ő egy csapat-ezüstig vitte, én meg ettem gőzben főtt batyut, szóval mindketten eredményesek voltunk, igaz, én lefotóztam őt, ő meg nem engem.

Idén januárban aztán beláttam, hogy nem nagyon fogom utolérni, tavaly ugyanis beszákolta vb 15. aranyát, persze csapatban. Úgy azért nem annyira nehéz, én is voltam egyszer az MTB főiskolás bajnokságon 3. csapatban, hogy az egyik srác elitben ment az országos bajnoki futamokon, úgyhogy nekem csak a célba kellett érni, hogy meglegyen a bronz, szóval a csapatérmek mindig gyanúsak.

A sportág jelenlegi egyik legnagyobb alakja végül a hétvégi, manchesteri versenyt választotta a búcsú helyszínéül, ahol ugyan már nem nyert semmit, ettől függetlenül a végtelenül korrekt angol közönség végig őt éltette.

Egy rövid videó a búcsúköre utáni köszöntésről:

Arnaud Tournant saying goodbye from cyclingphoto on Vimeo.

Megjelent Chris Hoy is, aki ugyan nem tudott versenyezni a múlt heti koppenhágai világkupán bekövetkezett esése miatt, de régi vetélytársától ő is illő búcsút vett.

A nap végén aztán sor került a nagy találkozóra, a 15-szörös világbajnok és a négyes tanulmányi átlagú kisdobos között. Kedves és közvetlen volt, pedig kettőnk közül csak én voltam a Három kívánságban, mégsem tűnt irígynek.

Egy dolog vigasztal: az öregfiúk világbajnokságán 20 év múlva még elkaphatom.

Addig viszont csak a legjobbakat tudom kívánni neki.