Múlt hétvégén volt életem első fizetős bringaversenyfotózása. A feladat annyi volt, hogy menjek el Rubgy-ba (igen, ahonnan a rögbi származik), ahol a Midlands XC versenysorozat első állomását rendezték meg és csináljam azt, amit általában szoktam versenyeken: fotózzak bringásokat. A pénzből, amit kaptam érte, nem fogok 1D Mark III-at venni, de ahhoz képest, hogy csak három hónapja vagyok itt, egész jó.

Ennek megfelelően a pályaudvarra már 7-kor kiértem, bár a vonatom csak 7.50-kor indult, de biztosra akartam menni. A jegypénztárnál ért a hidegzuhany: a jegy 33 fontba kerül. Mondtam hölgynek, hogy tegnap a neten még csak 13 font volt. Persze, válaszolta, ha elővételben veszem meg. A gond az volt, hogy nálam 31 font volt csak, és több körülmény szerencsétlen egyidejű összjátéka folytán nem volt más pénzem mozdítható. Nosza, gyors telefon barátoknak, szegény Tyotyóékat találtam meg, vasárnap reggel hétkor. Mondták, hogy persze, ugorjak fel némi pénzért. Szerencsére bringával voltam, úgyhogy már csak fel kellett tekernem a Euston pályaudvartól a Finchley Roadra, ami a 15 kilós fotóscucc ellenére is sikerült 20 perc alatt.

Itt csíknyi szemmel és 17 fonttal vártak már Tyotyóék, gyors megköszöntem (most mégegyszer: köszi) és gurultam is vissza a Eustonhoz.

Végül elértem a 8.50-es vontatot, amivel gond nélkül leértem Rugby-be (ami tényleg a rögbi szülőhazája).

Amint kiértem a pályára, felhívtam a szervező srácot, aki nagy örömmel üdvözölt, majd adott egy térképet és megmutatta, hogy hol vannak szerinte érdekes helyek a pályán.

Beszélt egy érdekes erdős szakaszról, így a rajtot meg sem vártam, hanem egyből mentem föl oda. Meg is találtam, le is táboroztam az egyik kanyarban, a vakut letettem magam mellé, nagyjából a bringások fejmagasságába lőttem be az állványt. A 24-70-es objektív túl szűknek bizonyult, jól jött a 17-40-es.

Canon EOS 5D | EF 17-40 f/4@20mm | f/5 | 1/250 | ISO 400

Pár kép után továbbálltam, találtam egy másik kanyart. Itt szerencsére mindenki ugyanazt az ívet használta, ez nagyban megkönnyítette a dolgomat. A vakut megint tőlem jobbra raktam le, de ezúttal csak derítésre használtam, hogy ne legyen sötét a bringások nappal ellentétes oldala sem.

Canon EOS 5D | EF 24-70 f/2.8L@70mm | f/3.5 | 1/250 | ISO 100

Az erdős rész sokkal több izgalmat nem ígért, ezért elindultam a pálya másik vége felé, ahol a rendező srác említette, hogy a nyomvonal egy darabon egy motocross pályán megy keresztül. Útközben láttam jönni a később női győztest, az új-zélandi Rosara Joseph-et. A két héttel korábbi angol bajnoki kupafutamot is ő nyerte meg, ezért megfordultam, hogy lefotózzam, pont sikerült, csak azt sajnáltam, hogy a háttérben, ahol a pálya jövet és menet iránya találkozott, pont nem volt egy bringás sem.

Canon EOS 1D Mk II | EF 70-200 f/2.8L@200mm | f/3.2 | 1/1250 | ISO 100

Mire a motokrosszos részhez értem, már nem volt szinte semmi mozgás, úgyhogy visszaindultam a rajthoz. A senior kategória vége érkezett be szépen lassan. Sokaknak a pálya mellett szurkolt a teljes család, a piros ruhás úr mindhárom gyermeke tátott szájjal figyelte Apát, ahogy kicsit kifulladva, de vidáman mesélt a versenyről a célbaérkezés után.

Canon EOS 5D | EF 17-40 f/4@17mm | f/8 | 1/125 | ISO 100

A rajt/cél körül bóklászva fedeztem fel ezt a gyönyörű Klein bringát. Egyből visszaröpített a 90-es évek elejére, a neonsárga bringák időszakába, a Ringlé kulacstartók és a Spinergy kerekek időszakába. Még régi 800-as Grip Shift váltó van rajta, ugye mindenki emlékszik a régi Rapidfire vs. Gripshift hitvitákra?

Canon EOS 5D | EF 24-70 f/2.8L@70mm | f/3.5 | 1/250 | ISO 100

Ahogy a bringa körül tébláboltam, szóba elegyedtem a tulajjal, aki tulajdonképpen a kislányát, Erint hozta ki, aki a fél egykor induló U-10-es versenyen indult. Bár Erin nagyon összpontosított a verseny előtt, sikerült egy gyors sztárfotóra azért sort keríteni.

Canon EOS 5D | EF 17-40 f/4@17mm | f/8 | 1/200 | ISO 100

Fél egykor elindult a gyerekverseny, ami előzetes várakozásommal ellentétben meglehetős komolysággal kezdődött. A koncentráló fejű srác (387) végül gigászi csatában győzte le feleakora vetélytársát (386).

Canon EOS 1D Mk II | EF 70-200 f/2.8L@140mm | f/4 | 1/400 | ISO 100

A gyerekverseny után nem sokkal elrajtoltak az elit és haladó férfiak is. A haladókat a rajt utáni etetőzóna környékén lőttem meg, talán ez volt a legnépesebb mezőny aznap.

Canon EOS 1D Mk II | EF 70-200 f/2.8L@200mm | f/2.8 | 1/1250 | ISO 100

Bár az elitek 7 kört mentek, ezúttal nem bíztam a véletlenre, a rajt után egyből a motokrosszos részhez mentem. Leraktam a kanyarban kicsit feljebb a vakut, hogy derítse kicsit a versenyzők arcát. Amikor egyedül vagyok, nehéz belőni pontosan, hogy milyen erővel villanjon el a vaku, általában kell hozzá 2-3 bringás, hogy pontosan be tudjam lőni a megfelelő értékeket - ráadásul ilyenkor oda kell menni a vakuhoz, állítani picit, majd visszaülni, szóval macera. Ehhez képest hatalmas mázlim volt, mert ahogy jött az első elit versenyző, Lee Williamson, egyből eltaláltam a megfelelő beállításokat. Néha semmi nem jön össze, néha egyből megvannak a kép, amit elképzeltem.

Canon EOS 5D | EF 24-70 f/2.8L@27mm | f/9 | 1/250 | ISO 100

Elindultam visszafelé, az erdős csiki-csukihoz, amikor megláttam a ezt a szöget. Ledobtam magam a földre - majd egyből felugrottam. Sikerült egy jókora csalánba feküdnöm, de annyira, hogy még hétfőn is a hasamat vakargattam. Kicsit óvatosabban hasaltam le ismét, és sikerült olyan szöget találni, hogy benne legyenek az elöl tekerő srác, az üldözők, a kutyatejek és NE legyen benne a nagy sárga műanyagdarab, pár méterrel feljebb.

Canon EOS 1D Mk II | EF 70-200 f/2.8L@170mm | f/4.5 | 1/1600 | ISO 100

Az eddigi pályák, amiket itt Angliában láttam, nem igazán voltak izgalmasak vagy tecnikásak, ha udvarias akarok lenni, azt mondom, gyorsak voltak, ha udvariatlan, akkor azt, hogy baromi unalmasak. Ilyenkor nekem is nehezebb a dolgom, mert ha nincsenek nagy mászások vagy durva dh részek, akkor nekem sincs mit mutatnom. Ez a kép ugyanott készült, ahol a legelső, csak itt más szögből, kicsit távolabbra álltam, de a vakut szinte ugyanoda állítottam. Mázlim volt, mert pont egy olyan pontot világítottam meg, ahol egy gyökéren kellett átmenniük, amin a legtöbbjüknek ügyeskedni kellett, hogy átjusson, így sikerült egész jó képeket csinálni.

Canon EOS 1D Mk II | EF 70-200 f/2.8L@145mm | f/2.8 | 1/250 | ISO 100

Lassan közeledett a verseny vége, de én még bóklásztam picit az erdőben. Találtam egy kis saras gödröt, ami nagyon megtetszett. Beültem az aljába és vártam a versenyzőket. Akik ekkor már nagyon ritkásan jöttek, lévén hogy már csak az elit férfiak voltak kint a pályán. Így nem nagyon volt lehetőségem próbálkozni, de Lee Williamsonnal, a későbbi győztessel ismét szerencsém volt, jól választottam meg a vaku erősségét, így itt sem volt szükség további állítgatásra. Az üröm az örömben az volt, hogy a vaku talpának a menete, amivel fel szoktam erősíteni az állványra, eltört, úgyhogy sürgősen kell majd kerítenem valamit a következő versenyig.

Canon EOS 5D | EF 17-40 f/4L@17mm | f/4 | 1/160 | ISO 400

Az eredményhirdetésnél volt egy kis malőr, majdnem 40 percet kellett várni az érmek kiosztásáig, amit nem vártam volna meg normál esetben, de most maradnom kellett, mint hivatalos fotósnak. Persze így lekéstem az ütemesen közlekedő vonatot és egy órát kellett várnom a következőre, de addig kényelmesen elücsörögtem a napon és olvasgattam.

A héten nincs verseny, a jövő héten Houffalize-ben lesz világkupa, még kérdéses, hogy el tudok-e menni, hamarosan kiderül.