Még február közepe felé láttam az erősen közepes "International" c. filmet, kivételesen moziban. A film előtti reklámblokkban láttam nagyban is a híres T-Mobile-os flashmob reklámot, tudjátok, amikor táncolnak a Liverpool Station pályaudvaron a fizetett táncosok. Égjen le a szőr a lábamről, de nekem nagyon tetszett, különösen moziban volt látványos.

Ezek után Dimi, kedves fotóblogger és kocsmatudós barátom irányította rá a figyelmemet, hogy lesz folytatás, mégpedig ma, a Trafalgar Squarenél. Mivel úgyis mentem be a városba a Fixed című fixis magazin bemutatójára, gondoltam, útba ejtem. 6-tól 7-ig volt meghirdetve a dolog, hat után valamivel értem oda.

A lezárt területre egy bizonyos mennyiség felett már nem engedtek be embert, hogy ne legyen veszélyesen nagy tömeg. Az elkerítésre azért is szükség volt, mert a bent tartózkodók jelenlétükkel hozzájárultak ahhoz, hogy tömegjelenetekben látszódjanak, ezt nagy táblákkal tudatták a népekkel. Továbbá a legtöbb emberrel egy modell release-t is aláírattak, ha esetleg közelképen is fel szeretnék használni a valakiről készült részt.

A téma ezúttal nem a tánc volt, hanem "Singalong" néven futott, ami gyakorlatilag karaoke volt: a tér közepén felállított óriási kivetítőn futott ismert számok szövege (Hey Jude, a többire nem emlékszem, de kb. hasonlóan híres, az a fajta szám, aminek mindenki tudja a szövegét, még én is, pedig dalszövegben gyenge vagyok), ezt énekelte a tömeg, közben a kamerák pásztázták az arcokat, amint azok önfeledten énekeltek.

Ilyen kamerás csapatok járták a tömeget és vették közelről a tényleg nagyon jól szórakozó és önfeledten éneklő embereket.

Az egyik számnál a kamera véletlenül megtalálta a, véletlenül, itt, véletlenül, pont éneklő Pinket is, ezzel tovább fokozva a rendezvény kiemelkedő spontaneitását. Ennél a pontnál viszont elkezdett vérezni az orrom. Ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget - akkor. Mindössze bedugtam az orrom egy darab papírzsebkendővel, mint máskor is. Tegnap este már amúgy is nagy sikerem volt a nőknél: Dimiékkel mentünk haza egy pubból, orrvérzés, zsebkendő be az orromba. A buszmegállóban pedig nagyon nézett egy fiatal lány. EGYÉRTELMŰ volt, hogy daliás testalkatom és jóképűségem sarkallta a bámulásra és NEM az orromból kilógó 5 centis papírzsebkendő.

Kicsit feljebb mentem, ahol egy vidáman éneklő családot kezdett el venni a kamera, lelkesen persze elkezdtem fotózni. Nagy volt az öröm, amikor viszontlátták magukat a központi nagy kivetítőn.

Utána kicsit odébbfordultam és babráltam a gépemmel. Arra figyeltem fel, hogy elkezdenek sikoltozni körülöttem és lökdösni. WTF? Jobbra nézek és akkor látom, hogy engem vesz a kamera. Sikoltozás, én meg kint vagyok a nagy képernyőn. Lányos zavaromban először visszalövök, ezen még a kamerások is jót röhögnek, majd próbálok elsurrani. Nem megy. jön utánam egy hosztesz, hogy olyan mókás az orromból lógó zsebkendődarab, hogy lécci-lécci-lécci, menjek vissza énekelni. Ha bekerülök a végső verzióba, még pénzt is kapok, a hírnévről nem is beszélve. Egy pillanatra bevillant, ahogy egy 20 000 bankóval rágyújtok egy szivarra, majd a meztelen szupermodellek melléről szívom fel a kokaint. Csoda, hogy nem tudtam nemet mondani?

A számot persze nem ismertem, de azért vidáman énekeltem, orromból vidáman lógott a papírzsebkendő darab, de én csak a privát jetre és a como-i tó melletti villára tudtam gondolni. Aztán persze jött egy másik hosztesz és aláíratta velem a release-t. Kijózanodtam egy pillanat alatt - 500 fonT kapok, HA bevágják a részemet a végső szpotba. Meg nyilván Monty Python-e magasságokba fogok emelkedni: Az Ember, Akinek Zsebkendő Lógott Az Orrából És Ezt Mókásnak Gondolta.

A végét egy Hey Jude-dal ünnepeltük meg és én kicsit megtapasztaltam, milyen lehet sztárnak lenni. A bátortalanabbak messzebbről mutogattak rám, de volt aki mellém állította a fiát és fényképezkedtünk, hiszen HÍRES vagyok, tudjátok, ő az a srác Akinek Papírzsebkendő Lóg Az Orrából.

Hát így esett, hogy huszon-egynéhány év elteltével zajos sikerrel tértem vissza a showbusiness fülledt világába. Ha tényleg bekerülök a szpotba, azt meg úgyis lebloggolom.