Kedves olvasok,

Elerkezett az, ami hosszu ideje erlelodott mar: bizonytalan ideig szunetel az adas. Kezdetektol fogva kerdesesnek tunt a ket blog fenntartasanak realitasa, de ahogy egyre inkabb Londonba tevodtek at a dolgaim, egyre kevesebb relevanciaja volt ennek a blognak szamomra. Igy matol kezdve bizonytalan ideig szunetel a blog.

A blogolast nem hagyom abba, sok szeretettel varok mindenkit az angol blogomon: www.cyclephotos.co.uk. Mivel ott leszek az osszes cyclo-cross vilagkupan, sok erdekes tartalom lesz ebbol kifolyolag, angol nyelvtudas persze ajanlott.

Koszonok minden eddigi latogatast, kommentet, jo bringazast!

Balint

 Lesz idén is cyclo-cross világkupa-szezon, én meg ott leszek. Igen, az összesen.

Olaszországban kezdek, alig egy hónap múlva, azután jön Csehország, Plzenben tartják az évad első versenyét, majd januárban megyek még arrafelé, amikor a világbajnokság lesz Tabor-ban.

November elején a kevéssé ismert, de mindentől messze fekvő Nommay-ben lesz verseny, hó végén pedig a csatornától nem messze levő Koksijde-ben. Ez lesz az első belga verseny, amit utána még követ a környéken elég sok: karácson előtt és után lesz két verseny Belgiumban, majd 2010 első versenye a gyakorlatilag belga határon fekvő Roubaix-ban, végül a vébé előtti utolsó verseny a tavalyi vébé helyszínén, a hollandiai Hoogerheidében lesz.

Az egyetlen kakukktojás a spanyolországi Igorre, ami Bilbaótól van nem messze, és itt most jön egy nagy köszönöm szépen Tóth Norbinak, akik Bilbaóban lakik és felajánlotta, hogy segít jönni-menni a versenyre, ami így, ismeretlenül egy elég komoly felajánlás, szóval big up neked.

A képek majd jönnek, a beszámolókkal együtt, ezt az egy hónapot meg már fél lábon is kibírjuk.

Londonban havonta rendeznek CM-et, végre hosszas kihagyás után megint el tudtam menni. Ezúttal dél felől közelítettem meg a szokásos találkozóhelyet, a Waterloo híd déli lábát. Stílszerűen egy otthoni CM-es pólót viseltem. A Vauxhall híd után nem sokkal megszólított egy srác, hogy én akkor most a CM-re megyek-e, mondtam igen, jöhet-e velem, kérdezte. Mondtam, persze. A helyszínen megint kellett várni csomót, közben beszélgettünk. Kiderült, hogy Sam-nek hívják, mentős és hogy a múlt héten hívták egy balesethez, ahol egy bringás volt a sérült és csak a sisak mentette meg az életét, így egyetértettünk a sisak fontosságában.

Készült néhány kép is, a legmókásabb a Buckingham Palota előtti körforgalom "elfoglalása" volt. Ja, és ott volt persze Superman is, álruhában természetesen.

www.bikeradar.com/gear/category/accessories/product/u-lock-holder-09-34933

További képek a mai napról, Monster Zombie es Moving Target nevu csapatokkal, és megint csomó ütközéssel.

Csak pár kép, mert késő van es megint eláztam, de ma jártam a bringapóló EB-n, itt Londonban.

Az EB persze némileg nagyképű kijelentés, mert főleg angol és német csapatok vannak, de ettől még a hangulat jó volt.

Még akkor is, amikor elkezdett úgy négy óra körül szakadni az eső, a nyápicok és a fotósfelszerelést nem megfelelően védők persze beszaladtak a sátrak alá, az keményebbek persze maradtak a pálya mellett és tovább szurkoltak a nyálkás aszfalton ekkor már eső-kelő játékosoknak.

Nem sok meccset láttam eddig életemben, de az meglepett, hogy itt egymás ellen is játszhatnak a fiúk és a lányok. A képeken egy német lányokból álló csapat próbálta megverni három angol srácot, de hiába tűntek ügyesebbeknek, végül nem tudtak gólt lőni, míg a fiúk 3-at ütöttek.

Holnap is lesz nap, meg remélhetőleg további fotók.

Hamvas Bálint: Ugye egyszeri és különleges élmény volt testközelben látni a Tour de France mezőnyét a Tour legnehezebb szakaszán és nagyon nagy szemétség lenne ebből kifolyólag heteken át ülni a képeken, ahelyett, hogy megosztaná olvasóival?

eszpee: Igen.

Hamvas Bálint: Köszönöm az interjút.

Meg a Naked Bike Ride-on beszélgettem bringás rendőrökkel, most jutottam oda, hogy írjak erről.

A prekoncepcióm az volt, hogy a bringás rendőrök valamilyen speciális egységbe tartoznak és csak ezt csinálják. Ezzel szembe kiderült, hogy ők sima, átlagos rendőrök. Ahhoz, hogy bringás rendőrök lehessenek, el kell végezniük egy három hetes tanfolyamot, amire a jelentkezés önkéntes.

Aki elvégzi a tanfolyamot, az onnantól fogva beosztható bringás rendőrnek, de ezt csak részben csinálják, általában ők is ugyanolyan rendőrök és gyalog járőröznek, mint a többiek. Persze a tanfolyamot csak olyanok végzik el, akik szeretnek bringázni, de így is vegyes a társaság, amatőr versenyzők és háromgyermekes anyukák egyformán vannak.

A feladataikat tekintve sincs különbség, ugyanúgy járőröznek, mint a többiek. Nagy előnyük, hogy a belvárosban nagyon hamar oda tudnak érni bárhova, a dugók miatt sokszor gyorsabban az autóknál is. A londoni utcák ugyanis elég szűkek, sokszor hiába akarnak félrehúzódni az autók, egyszerűen nincs hova.

A bringák

Kétféle bringát láttam, Treket és Specializedet, de nagyon spéci felszerelés nincs rajtuk. A Trek bringák fehérre voltak festve és több Police felirat volt rányomtatva a bringákra, míg a Specialized bicikliken kék-sárga fényvisszaverő szalagok voltak felragasztva.

Teleszkóp mindegyiken van, a Trekeken V-fék, a Specializedeken tárcsa, XT váltók, a többi alkatrész pedig elég átlagos. Csomagtartó mindegyiken van, arra kerül a kis táska, benne mindenféle hasznos holmival, mint például a büntetőcédula-tömb.

Az egyik bringán látott sziréna-villogó kombó nagyon impresszívnek tűnt, de mondták, hogy semmit nem ér, a villogó nappal nem látszik, a sziréna nem hallatszik, így továbbra is a jól bevált sípot használják megkülönböztető-jelzésként.

Az egyetlen negatívumként a ruhát tudták megemlíteni. A képeken is látható, hogy a 25 fokos melegben is fekete (!) hosszúnadrágban, hosszúujjú felsőben és láthatósági mellényben kellett szolgálatot teljesíteni, ami nekem elég komoly kínzásnak tűnik, és ők sem voltak igazán lelkesek láthatóan emiatt.

Az élet nem csak bringázásból áll. Pár hete lementem egyik ismerősömről portrét csinálni, London másik végébe. Andi evez, egyszer már fotóztam őket egy verseny kapcsán, most egy portrét szerettem volna csinálni róla.

Kicsit későn értem oda, így lemaradtam, ahogy kivették a hajót a vízből, viszont megkértek a lányok, hogy csináljak róluk egy csoportképet. Miért ne? Beálltak a csónakház bejáratához, evezők keresztbe, hajrá. Egy gond volt csak, a háttér teljesen sötét volt. Valahogy így nézett ki:

 

Egy kis türelmet kértem és felállítottam egy vakut mögéjük, 1/8-ad erővel. Raktam rá egy diffúzort, így szépen bevilágította a hátteret, ami így sokkal szebben elvált a lányoktól.


Két hiba azonban maradt a képen. Az egyik az, hogy az állvány lábait nem sikerült tökéletesen elrejteni a lányok lábai között-mögött. A másik a pislogás. Bár próbáltam alkalmazni a csukjátok-be-a-szemeteket-egyszerre-és-amikor-azt-mondom-hogy-most-akkor-nyissátok-ki trükköt, de mégis becsúszott egy csukott szem. Még egy jó kép lett, azon egy másik lány csukja be a szemét. Van ilyen.

Utána Andiról kezdtem el csinálni portrékat, egészen jól ment, bár azzal végig nem voltam kibékülve, hogy a háttér túl sötét volt, mivel kint sütött a nap, túl nagy volt a kontraszt-különbség. Jó lett volna még egy vaku, de sajnos továbbra is csak 2 Pocket Wizardom van.

Ismet Index cimlap, ezuttal persze a csocs miatt.