Peking sok szempontból olyan, amilyennek képzeltem.


Tényleg grandiózus, tényleg jelen vannak a kommunista építészeti közelmúlt jelei de egyre inkább teret nyer a fejlodés is és igazán érdekes, izgalmas épületek is vannak. Mindenfelé építkezések vannak és egyre kevesebb emlék marad meg a "korszerutlen" múltból.

Reggel fél 6-ra ért Pekingbe a gép, a szállás elfoglalása után egybol indultam az Északi Pályaudvarhoz, hogy kivonatozzak a Nagy Falhoz, ahol a noi országúti mezonyverseny befutóját szerettem volna megnézni.

Egy újabb hír bizonyult igaznak: mindenütt, de tényleg mindenütt ott vannak az önkéntesek, olimpiás pólóban, vörös karszalaggal és széles mosollyal. A gondot az okozza, hogy nagyon ritkásan beszélnek csak angolul és lelkesedéssel próbálják kompenzálni a súlyos információhiányt - nem kellett sok, hogy felszálljak a vonatra, amikor valaki közölte, hogy most nem áll meg a befutóhoz legközelebb eso állomáson se busz, se vonat, ami vagy igaz, vagy nem, de egy oda-vissza 4 órás utat nem akartam megkockátatni, így maradtam Pekingben.

Így Marci barátommal, aki külügyes színekben van itt kint, kimentünk a Tienan-men térre, hogy legalább egyszer lássuk a mezonyt. A tér egyik oldalán kezdodik a Tiltott város, a másik oldalára azonban nem nagyon lehetett átlátni, akkora köd/szmog? volt. Az út 2x4 sávos volt, ezt pedig teljes szélességében gond nélkül lezárták egy fél órára, hogy biztonságban elhaladjon a mezony. Utólag kiderült, hogy Nicole Cook gyozött.

A forgalomat tényleg teljesen kibírható mértéküre csökkentette a rendszám-alapú szabályozás (adott napokon csak páros vagy páratlan rendszámú autók közlekedhetnek), de ettol még a várost ugyanúgy megüli a lehangoló köd. Sok bringás van, de inkább arányaiban nem kiugró, kb. annyi, mint otthon egy jól sikerült Critical Mass után néhány napig, ráadásul az elmúlt évtizedek alatt a tápláléklánc legkevésbé megbecsült tagjaivá váltak, így a gyalogosok után a legjobban utált, legledudáltabb csoportot alkotják az utakon.



Hogy elkerüljem a jetlag-et, nem feküdtem le aludni, így már kóvályogtam a fáradtságtól délután 5 körül és ezen egy ramen sem segített, így fordulhatott elo, hogy fél órán keresztül kóvályogtam a metróvonalak között, és így végül metrózzak majdnem másfél órát a szállásig.