A pekingi olimpia egyik kiemelt fontosságú aspektusa a biztonság, nyilván, ennek van ezer rétege, amivel az egyszerű látogató találkozik, az általában a piros karszalagos biztonsági felelősök és az eseményekre történő beléptetés számos lépcsője.

Az olimpián a hivatalos személyek mellett közel félmillió önkéntes is segédkezik, akik próbálnak segíteni, több-kevesebb sikerrel a rászorultaknak, hol a nyelvtudás, hol az információ hiánya nehezíti a helyzetet, mert a hozzáállásuk kétségkívül rendkívül pozitív.

A beléptetés három lépcsőben történik. Van egy legkülső ellenőrző pont, ahova csak jeggyel lehet belépni, de itt mást nem néznek, csak hogy legyen valamilyen jegyed vagy akkreditációd.

Ezek után jön egy jegy és biztonsági ellenőrzés. Itt egyrészt manuálisan megnézik a jegyed, majd egy gép kiolvassa a jegyen levő csipről, hogy érvényes-e (jó helyen a jó időben). Ezek után átmegy a röntgenen a táska és mindenki, kivétel nélkül átesik egy személyes, detektoros és manuális motozásnak.

Ezek után már a létesítmény felé mozoghatsz, de a pályára/csarnokba csak egy jegyellenőrzés után jutsz be, ahol ténylegesen lyukasztják a jegyet. A helyszínen pedig megmutatják, hogy hova kell ülnöd és az esemény elejét ott kezded.

Ezúttal is vannak persze kisebb-nagyobb hibák vagy logikátlanságok a rendszerben, ami szokás szerint az emberi tényezők miatt történhetnek. Azt azonban nem tartom elképzelhetőnek, amit a Nemzeti Sport ír, hogy az élelmes magyar be tud jutni bárhova, csak sokan kell menni és ez majd jól megkavarja szegény kínaiakat és jól be lehet özönleni. Baromság, a biztonság részét nagyon szigorúan veszik.

Tehát a hibák:

• a valóban furcsa kinézetű Gorillapodomat első nap kiszúrta egy biztonsági, és 10 perces könyörgés után nem vették csak el. Jópár ellenőrző-ponton vagyok azóta túl és soha senkinek nem szúrt szemet és még csak nem is jegyezték meg a dolgot.
• Ha már egyszer bekerül az ember egy stadionba, akkor ott lehet helyezkedni, ha nem túl jó helyre szól a jegye, mindig vannak üres helyek, oda le lehet telepedni. Van ahol egész délelőtt jó a jegy (vizilabda), van, ahol két meccsenként ürítik a csarnokot (kézilabda) de ha nem nagyon járkál ki az ember, akkor ki lehet húzni pár meccset.
• Elvileg csak a megfelelő akkreditáció birtokában lehet bejutni jeggyel nem rendelkezőknek egy adott eseményre, ennek ellenére, határozott fellépéssel ma pl. kerékpáros eseményekre érvényes akkreditációval jutottunk be vizilabda meccsre.