Nem volt könnyű szülés a hétvégi Mátra Maraton. Már az odaút sem volt egyszerű, egy elég csúnya kerékpáros-gázolás miatt álltunk majdnem egy órát a dugóban még az M3 elején.

Így a rajtot is lekéstük éppenhogy, de a felvezető kör utánra már sikerült összelőni a felszerelést. Ismét bebizonyosodott, hogy a megfelelő felkészülés elengedhetetlen, ez most nem sikerült a legjobban.

Ám a feketeleves még hátravolt. A középtáv befutója közeledett és a céltől elindultam a pályán visszafelé, amikor, úgy egy kilométernyire találtam egy kellemes helyet. Le is pakoltam először egy fa alá, de mivel láttam, hogy darázsfészek van a gyökerek között, odébb vittem a fotóstáskát.

Felállítottam a vakut és elkezdtem lőni a lassan megérkező középtávosokat, amikor az orromra csúszott a 30D szíja. Aztán kiderült, hogy az nem a szíj, hanem egy baromi nagy darázs, ami elhessegetés közben szépen beleszúrta a fullánkját az orromba. Fájdalom-fájdalom-fájdalom. A további fotózásnak lőttek, az egészségügyi sátorban megkaptam a kötelező kalcium injekciót, utána pedig nyomás haza, átaludtam nagyjából ami hátra volt a napból. Csinosan felpuffadt az arcom, az arcom hasonlított egy horrorfilm szereplőjéhez, mára nagyjából eltűnőben van, de még mindig furán nézek ki.

A fenti kis közjáték miatt (sem) igazán úgy sikerült a vasárnap, ahogy szerettem volna, a késést meg lehetett volna előzni, a darazsat nem. Most egy hét szünet, jövő héten pedig, ha minden jól megy, irány Schladming és a világkupa.

Itt pedig a képek: