Egy júniusi londoni utam során vettem egy Cyclesport magazint, aminek a címlapján volt egy Bettini portré, ami nagyon megtetszett, így elhatároztam, hogy egyszer megcsinálom ugyanezt a fotót, hiszen még nem fotóztam stúdióban, gondoltam, sose késő tanulni. A fények nagyjából kitalálhatóak voltak, már csak az alkalmat kellett rá megtalálni és az alanyt.

Az alany adott volt, legalábbis számomra, Parti Andrist szerettem volna lefotózni, régóta csodálom kitartását, aláztatát és szorgalmát, gondoltam, egy ilyen fotózással mindketten jól járunk: ő kap jó képeket magáról, én pedig tanulok egy kicsit a világításról és a nagy vakukkal való bánásról.

Találtam is egy stúdiót, amihez szentimentális emlékek fűznek: nyolc évvel ezelőtt stúdió helyén levő irodában kezdtem online reklámos pályafutásomat a régóta megszűnt Globopolis.com-nál. Egy véletlen kapcsán fedeztem fel nemrég, hogy egy fotóstúdió üzemel a helyén, és mivel az áraik nem voltak vészesek, ezt választottam helyszínnek.

Kedden reggel pontosan megjelent Andris és a sminkes lány is, aki gyorsan kisminkelte Andrist, hogy elkezdhessük a fotózást.

A fényeket a következő módon állítottam be:

• a kamerától balra, kb. 1.8m magasan egy Broncolor Grafit A2 vaku, ernyővel főfénynek
• a kamerától jobbra, a bringa mögött egy Broncolor Grafit A2 softbox-szal, súrolófénynek
• egy spotlámpa világította meg a hátteret

A hely relatív szűk volt, így nagyon nem tudtam sokat variálni a világítás elhelyezkedésével azután, hogy összeraktam, így nagyjából be lett határolva, hogy milyen képkivágásokkal tudok dolgozni.

Utólag visszagondolva, azt hiszem, kicsit megkötöttem a saját kezemet a saját elképzelésemmel, hogy egy olyan képet akarok csinálni, mint amilyet a címlapon láttam.

Innentől kezdve nagyjából egyszerűen mentek a dolgok. Szerencsére vittem notebookot, így egyből tudtam ellenőrizni, hogy hogy sikerültek a képek - amire szükség is volt, mert az első beállításokkal eléggé túlexponáltak lettek a képek és ez elsőre a kamera hátsó képernyőjén sem tűnt fel.

Másfél óra alatt meg is voltunk, utána már csak a saját cuccunkat kellett összepakolni, a többit elintézték a páholyosok.

Alább láthattok egy kis werk-videót a fotózásról (érdekes megfigyelni, hogy izeg-mozog Andris, miközben a képeket ellenőrzöm a notebookon.)