Az út Roubaix-ba több mint egyszerű volt. A vonat két óra alatt Lille-be ért, három kelekótya angol nővel ültem egy helyen, eseménytelenül telt az idő.
11:25-re már Lille-ben voltam, a vonatállomáson van a megállója a piros metrónak, ami kivisz Roubaix-ba. A jegyvételnél megakadtam, mert nem volt nálam aprópénz, de egy francia pár kisegített, nemcsak pénzzel, de tanácsokkal is.
Nagy segítség mondjuk nem volt, mert ahelyett, hogy felszálltam volna a metróra és egyenesen ide jöttem volna a szálláshoz, felültettek egy másik metróra, mentem egy megállót az ellentétes irányba és utána egy villamossal jöttem ki - ugyanoda. Teljesen rendben volt persze így is, legalább láttam valamit a városból, és legalább már tudom, hogy max fél óra lesz eljutni a hoteltől a vasútállomásig. Ami durva, hogy négy és fél óra alatt jutottam el lakástól lakásig, gyakorlatilag két átszállással, a legtöbbet Londonban kellett gyalogolnom, a metrómegállóig a lakástól. Nem semmi.
Most megyek ki megnézni a pályát, este szabadfoglalkozás. Lehet, hogy benézek Lille-be sütizni vagy ilyesmi.