Nem volt internet, erre gondolom ti is rájöttetek.

Londonba érkezésem után nem sokkal olvastam a Revolution versenysorozat záró fordulójáról, gondoltam, ezt érdemes lenne megnézni. A sajtóakkreditációról az péntek este kaptam visszajelzést, úgyhogy az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy (le/fel?)megyek Manchesterbe.

A vonatút elég eseménytelen volt, akárcsak az út a stadionig. Maga a stadion a város keleti részén fekszik, nagyjábó, alig kétszáz méterre a kisebbik manchesteri csapat, a Manchester City stadionjától.


5-kor kezdődött az első verseny, a madison országos bajnokság (hogy mi a madison, arról később még mesélek), én négykor értem ki, hogy legyen idő megismerni a helyszínt. A stadion impozáns méretű és kivitelű, bár egy picit talán kisebb volt, mint a pekingi. Sajnos fényből jóval kevesebb volt, mint Pekingben, így a kívánatosnál sokkal többet voltam kénytelen vakuzni.


4-kor még a mazsoláknak tartottak edzést. A pálya mindenki előtt nyitott, akár nulla pályabringás tapasztalattal le lehet jönni, az edzők türelmesen foglalkoznak mindenkivel. Persze a legtöbbeknek nincs pályabringája, ők bérelhetnek egy megfelelő méretűt a rendelkezésre álló kb. 70 gyönyörű bringa közül.

Míg a háttérben az esemény lebonyolítását végző stewardokat igazítják, addig a lelkes amatőrök gyakorolnak a pályán. Az előtérben láthatók a bérelhető Solan pályaképek.


A megfelelő engedéllyel a velodromban gyakorlatilag bárhova el lehetett jutni, de főleg a belső részen maradtam. Itt egyébként kialakítottak egy elég komoly VIP részleget, ahol a fontos emberek  pálya mellől figyelhették a futamokat.


Amik még mindig lélegzetellállítóan izgalmasak tudnak lenni. Kevés dologhoz hasonlítható, ahogy 65-ös sebességgel mennek el melletted folyamatosan gyönyörű pályagépeken, és szükség esetén még lökdösődnek is.


Az este során körülbelül 20 verseny volt, amelyek összesen 7 órán át tartottak. Ez még nekünk, fotósoknak is megterhelő volt, de a bringásoknak még keményebb lehetett. Egy-egy versenyző számos számban is rajthoz állt, így egy-egy futam után általában görgőzés jött, nehogy lemerevedjenek a következő futamig.


Ennek ellenére még a legnagyobb sztárok is szántak arra időt, hogy fotózkodjanak rajongókkal és autogrammokat osszanak.




A madison országos bajnokság elég komoly versenyt hozott, és csak az utolsó körben dőlt el, hogy a walesiek vagy a man-szigetiek nyernek-e.


Volt a sprint veszteseinek egy keirin is, a bácsi egy gyönyörű régi Puch motorral vezette fel a bringásokat.


A rajt utáni pillanat


A motor mögötti helyezkedés fontos momentuma a keirinnek, ki itt előre tud kerülni, annak jó esélye van a végső győzelemre.


A lány pontverseny mezőnye figyeli a férfi elitek 200 méteres sprintjének utolsó rajtolóját.


A madison bajnokcsapat egyik tagja.


Az utánpótlásképzésről sokat elárul, hogy Future Starsnak nevezték a kategóriájukat.

A 80 körös elit madison verseny, nem sokkal a rajt után.


Itt némileg fáradtabban, sokkal a rajt után.


Jason Kenny  200-as sprint esélyesének számított, végül második lett.

Pont a múltkor láttam ilyen kesztyűket valakinek a blogján. Badass.

Este fél 12-kor lett vége a mókának, akkor indultam el a szállásra. Taxit persze csak 25 perc esőben ázás után tudtam leinteni, de ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások. Mivel  vonatom Londonba 8-kor indult vissza, nem láttam értelmét normális szállásnak, ezért döntöttem a Hilton streeten fekvő Hilton Hostels mellett. Szép kis oximoron.

Persze olcsó volt, és meglepően rendezett és tiszta, csak azzal nem számoltam, hogy a város másik felében Manchester United - Blackburn Rovers meccset játszottak, és számos kispénzű szurkoló választotta szintén a Hiltont. Ami persze azt jelentette, hogy fél négyig azt hallgattam, ahogy a folyosón orditozva szaladgálnak. Ha éppen ők csendben voltak, akkor pedig az utcán veszekedtek az szombat esti lázból kijózanodó majmok.

Viszont közel volt a pályaudvarhoz.

A vonat 3 óra alatt visszahozott a 400 km-re lévő Londonba, és persze van elektromos csatlakozó a vonaton, lehetett használni a laptopot, de ezekhez a dolgokhoz kezdek lassan hozzászokni.

Hamarosan jönnek további posztok, mesélek arról, hogy mi a madison, kicsoda Arnaud Tournant és hogy milyen volt a newswear mellény.