A múlt héten, két nappal a Föld Napja után megtartották a havonta esedékes Critical Mass-t itt Londonban is.
Azért is volt ez különleges alkalom, mert 15 éves évforduló volt, 15 éve volt először CM Londonban. Szép hagyomány.
Hatra volt kiírva a dolog, alig értem oda időben, nem is tudtam vinni rendes kamerát, csak a Blackberryben levő kamerával tudtam képeket csinálni.
Jó egy óráig semmi nem történt, ami csak azért volt idegesítő, mert így haza tudtam volna menni rendes kameráért, dehát ez van. Így legalább lehetett beszélgetni helyi bringásokkal, meg persze figyelni a bringákat, bringásokat. A nyergem kilazult, pont indulás előtt, egy srác pont tette el a szerszámot, odaszaladtam hozzá elkérni az imbuszkulcsot, amikor hallottam, hogy a barátnője mondd neki valamit magyarul, kiderült, hogy ők is magyarok voltak - ennyire kicsi azért nem lehet a világ, gondoltam.
Hétkor végre elindultunk, némi kerülővel, de szabályosan felmentünk a Waterloo Bridge-re, majd onnan a parlament felé vettük az irányt. Az autósok nagyjából hasonlóan reagáltak, mint otthon: a nagyja nyugodt volt, a maradék egyik fele anyázott, a másik fele gratulált.
A parlamentnél ment az integetés a sri-lankai tüntetőknek. Itt eléggé bedugult a forgalom, a téren majdnem 20 percig ácsorogtunk, mire el tudtunk indulni - ugyanabba az irányba, ahonnan jöttünk.
Szemben a Big Bennel. Itt próbáltunk visszafordulni a Parliament Streetre. Innen már viszonylag sima volt az út, elindultunk észak felé. Hamarosan kiderült, hogy ugyan nagyon közel fogunk elhaladni a lakáshoz, ahol lakom, utána a menet visszamegy, egészen délre (Elephant and Castle), amihez nem nagyon volt már kedvem, tekintettel a hidegre, de így is megtettem a magamét.
Így zajlott hát az első londoni Critical Mass-em, reméljük, lesz több is.