Hosszas lamentálás, és a Mini eladása után beszerzésre került egy Macbook Pro. A Mini még első generációs Inteles gép volt, 1 giga rammal, nem igazán arra célra készült, amire én (próbáltam) főleg használni: nagy képek szerkesztése Photoshoppal, Aperture-ben nagyszámú kép kezelése stb.

Csabi cica oroszlánként védelmezi apa számítógépét.

Az új Macbook Pro-k ára nyilván nagyon magas, ennyit nem szántam az új gépre, attól nem féltem, hogy a régebbiek ne lennének elég erősek ahhoz, amire én használom. Ugyanakkor mindenképpen hordozható gépet akartam, mert egy-egy hosszabb fotózás/utazás során szükség lehet rá.

így sikerült végül erre a gépre találni, 15" kijelző, 2.2 Core 2 Duo processzorral, 120 Gb HDD-vel és ami fontos, 4 Gb RAM-mal - azt szereti a PS és az Aperture.

Eddig álomgyors, ami persze nem nagy kunszt a Mini után, de végre normális sebességgel tud haladni a workflow, gyönyörű a kijelzője és pont belefér a fotós hátizsákomba. Szeretem.

You can call me a mac zealot.

A rádiós megoldások etalonját jelenti a Pocket Wizard. Segítségével nagy távolságokat lehet áthidalni, az egységeknek nem kell látniuk egymást és mindig létrejön a kapcsolat.

Kétféle egység létezik, az olcsóbb Plus II és a drágább Multimax. A Plus II egyaránt kerülhet a kamerára (ekkor ez vezérli a többi egységet) vagy a vakukra (ekkor csak fogadja a jelet). Nagy előnye, hogy nagyon széles azoknak az eszközöknek a köre, amelyeket el tud sütni: rendszervakuk, stúdióvakuk vagy akár kamerák. Négy sávval rendelkezik, ez a legtöbb helyzetben elegendő, főleg, ha csak vakukat akarunk kioldani vele.

A gond abból szokott lenni, amikor egy versenyen egyszerre több fotós akar Pocket Wizard-ot használni - na ilyenkor jön a Multimax. Horribilis ára van, de talán csak vacsorát nem tud főzni. 16 külön csatornát tud, de minden egységnek adható egy egyedi kód, ennek alapján pedig csak a megfelelő adó egységgel lehet elsütni. Nagy sportversenyeken Multimaxokkal szokták a távoli kamerák exponálást vezérelni, ezért az olimpia előtt erre felhívták a figyelmet, hogy mindenki csináltasson egyedi kódot a saját Pocket Wizardjához, hogy ne süssék el egymás gépeit akarva-akaratlanul.

Nekem két Plus II-m van, amiket nagy megelégedéssel használok, még egyet tervezek beszerezni, hogy két fényforrást tudjak irányítani, de szeretnék jövőre a távoli exponálással is játszani.

Pocket Wizard vásárlásnál érdemes arra figyelni, hogy szükséges hozzá egy kábel, ami összeköti a vakuval/kamerával. Kamerák esetén egyszerű, bárhol kapható pre-trigger kábelre van csak szükség, de vakuk esetén trükkös lehet a helyzet. A standard pc sync - minijack kábel (amit persze nem adnak hozzá) például jó volt a Canon EX 580 II vakuhoz, de mivel az eggyel korábbi 580 EX-nek nincs ilyen csatlakozója, egy spéci adaptert kellett venni - Londonban és 44 fontért.

A Plus II egyébként meglepően gagyinak tűnő kivitelben készül, legalábbis amikor megjött, nem tűnt túl strapabírónak, szerencsére meglepően jól bírja a strapát.

Ebben a műfajban egyébként még a Bowens Pulsar nevű terméke létezik tudomásom szerint, amely nagyjából a Transceiver tudásával rendelkezik és árban is hasonló.

Annyit még érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb stúdióvakuhoz lehet kapni saját fejlesztésű rádiós kioldót (pl. Elinchrom Skyport), amely kényelmesebbé teheti a munkát, de ezek, legalábbis tudomásom szerint, csak a saját termékeket tudja vezérelni, így lehet, hogy jobban megéri egy általános szettet vásárolni, ami kompatibilis mindennel.

Előnyök:

• kiemelkedően megbízható
• sokrétű felhasználási lehetőségek
• kényelmes

Hátrányok:

• drága
• nem túl robosztus felépítés

 Egy vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• 2x Pocket Wizard Plus II - 376 USD

Több vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• vakunként egy PW PlusII - 188 USD

Tegnap írtam a Radiopopper-ről és most olvasom, hogy ahelyett, hogy kihoznák a P1 lebutított (Junior) és fejlettebb verzióját (P8), titokban kifejlesztettek egy egészen új modellt, ami forradalmi és nagyságrendi változás lesz. December 12-én lesz launch, kiváncsi vagyok, mik a nagy újítások, nyilván beszámolunk.

Az első, teljesen rádiós megoldás az ebay-ről rendelhető dzsunkás megoldás. Az ára elképesztően kedvező, egy két vakut vezérlő készlet úgy 10 000 forintból kijön. A kivitele nagyon egyszerű, nincs minek letörni róla, nincs szinte semmi, ami tönkremehetne rajta. A kamerán egy kis elsütőegység van, a vakut pedig egy fél gyufásdoboznyi egységen levő vakupapucsba kell csúsztatni, a kezelése így nem a legegyszerűbb.

Rádiós kioldó révén persze meg kell szokni, hogy a vakut manuális üzemmódban kell használni, hiszen az ETTL nem működik ilyenkor, és ennek a megtanulása, megszokása időt vesz igénybe, ugyanakkor rászorítja az embert a tudtatosabb vakuhasználatra.

Az azonban tökéletes lutri, hogy sikerül-e egy megbízható példányt kifogni.. Személyes tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy 3 rendelt készletből egy hibás. Két kedves fotóblogger barátom, Ervin és Balázs régóta használ ilyeneket, teljes megelégedésükre, a nekem jutott példány viszont összevissza villantja a vakut, függetlenül attól, hogy mikor exponálok.

Nyilván, ezért a pénzért egy próba belefér, de engem elriasztott a további használattól. Annyit még hozzátennék, hogy a szintén ebayről vásárolt dzsunkás kamerakioldó készség viszont tökéletesen teszi a dolgát.

Előnyök:

• kis méret
• nagyon olcsó
• rádiós

Hátrányok

• megbízhatatlan

Egy vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• PT-04 Radio Slave Wireless Flash Trigger készlet - 23 USD
  

Több vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• 10 USD

Egyik kedvenc külföldi downhill versenyzőm, Tracy Moseley csapatot vált, mégpedig a Trek-hez szerződik 2009-től.

A csapatot az a Martin Whiteley vezeti, akkor sokáig a UCI-nál volt főember (pontosan nem emlékszem, mit csinált, csak rémlik neve), és Tracy-n kívül még Justin Leov és Andrew Neethling lesznek a csapat tagjai.

Az egésznek azért szentelek egy egész posztot, mert amikor olvastam a hírt és láttam a neveket, egyből eszembe jutott, hogy vannak-e képeim a két kevésbé ismert bringásról. Volt. Megérte tehát 2 órát eltölteni Schladming után, hogy becimkézzem az összes képet, így percek kérdése volt előbányászni 1-1 képet az új Trekes csapat tagjairől.

Az pedig jövőre derül majd ki, hogy mire lesznek képesek, hogy Tracy meg tudja-e verni majd az új Session 88 DH nevű bringával Rachel Atherton-t, a britek jelenlegi favoritját.

Tracy Moseley Schladmingban, a döntőben
Canon EOS 1D Mark II | Canon EF 70-200 f/2.8L@73 | f/6.3 | 1/160 | ISO800

Justin Leov Schladmingban, az egyik időmérőn
Canon EOS 30D | Canon EF 17-40 f/4L@21 | f/6.3 | 1/100 | ISO100

Andrew Neethling Schladmingban, az egyik időmérőn
Canon EOS 1D Mark II | Canon EF 70-200 f/2.8L@73 | f/2.8 | 1/500 | ISO400

Létezik az infravörös megoldásnak egy másik verziója is, mégpedig a radiopopper. Ebben az esettben a kiindulási alap ugyanaz, mint az infrás adatátvitelnél: kell valami, ami vezérli a slave vakukat, legyen ez egy rendszervaku vagy egy ST-E2 infrás távirányító és erre kell rárakni a radiopopper kis rádióadóját (drót nem szükséges). Ez ötvözi a két megoldás előnyeit: átadja a TTL információt a slave vakuknak ÉS a rádiós kioldást is lehetővé teszi, azaz kiküszöböli az optikai rendszerek nagy hátrányát, hogy "látnia" kell egymást az eszközöknek.

Az eszköz még elég friss, ha jól emlékszem, július környékén hozták ki, egy lelkes kis csapat fejlesztette ki Amerikában, de szállítanak bárhova a világon.

Amiért én személy szerint elvetettem a beszerzését végül, az az árán túl annak is köszönhető volt, hogy csak vaku távoli kioldására használható, másra (azaz mondjuk egy kamera távoli kioldására) nem.

Előnyök:

• TTL információ rádiós kapcsolattal
• kis méret
• nincs szükség drótra az eszköz és a RadioPopper összekötéséhez

Hátrányok

• drága
• külön adó és vevő készülékek
• csak vakukioldásra alkalmas

 Egy vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• RadioPopper Transmitter - 180 USD
• RadioPopper Receiver - 180 USD

Több vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• vakunként egy RadioPopper Receiver - 180 USD

Ahogy pénteken már írtam, csütörtökön sikerült megvalósítani nagyjából egy régóta érlelődő fotózást, ahol éjszaka szerettem volna valamit visszaadni a városi bringázás hangulatából.

Tegnap sikerült egy régóta dédelgetett ötletemet megvalósítani. Az eredményt holnap láthatjátok majd, de alább találtok egy kis előzetest. A dolog végül nem lett olyan,amilyennek elképzeltem, de készült azért néhány olyan kép, amivel elégedett vagyok.

Az egészben az volt a legcsodálatosabb, hogy 5 barátom hajlandó volt egy csütörtök estéjét rámáldozni és 1 fokban őrültségeket művelni két órán keresztül. Köszönöm Krisztának, Fruzsinak, Nórának, Zöldnek és Gábornak.

Egy júniusi londoni utam során vettem egy Cyclesport magazint, aminek a címlapján volt egy Bettini portré, ami nagyon megtetszett, így elhatároztam, hogy egyszer megcsinálom ugyanezt a fotót, hiszen még nem fotóztam stúdióban, gondoltam, sose késő tanulni. A fények nagyjából kitalálhatóak voltak, már csak az alkalmat kellett rá megtalálni és az alanyt.

Az alany adott volt, legalábbis számomra, Parti Andrist szerettem volna lefotózni, régóta csodálom kitartását, aláztatát és szorgalmát, gondoltam, egy ilyen fotózással mindketten jól járunk: ő kap jó képeket magáról, én pedig tanulok egy kicsit a világításról és a nagy vakukkal való bánásról.

Találtam is egy stúdiót, amihez szentimentális emlékek fűznek: nyolc évvel ezelőtt stúdió helyén levő irodában kezdtem online reklámos pályafutásomat a régóta megszűnt Globopolis.com-nál. Egy véletlen kapcsán fedeztem fel nemrég, hogy egy fotóstúdió üzemel a helyén, és mivel az áraik nem voltak vészesek, ezt választottam helyszínnek.

Kedden reggel pontosan megjelent Andris és a sminkes lány is, aki gyorsan kisminkelte Andrist, hogy elkezdhessük a fotózást.

A fényeket a következő módon állítottam be:

• a kamerától balra, kb. 1.8m magasan egy Broncolor Grafit A2 vaku, ernyővel főfénynek
• a kamerától jobbra, a bringa mögött egy Broncolor Grafit A2 softbox-szal, súrolófénynek
• egy spotlámpa világította meg a hátteret

A hely relatív szűk volt, így nagyon nem tudtam sokat variálni a világítás elhelyezkedésével azután, hogy összeraktam, így nagyjából be lett határolva, hogy milyen képkivágásokkal tudok dolgozni.

Utólag visszagondolva, azt hiszem, kicsit megkötöttem a saját kezemet a saját elképzelésemmel, hogy egy olyan képet akarok csinálni, mint amilyet a címlapon láttam.

Innentől kezdve nagyjából egyszerűen mentek a dolgok. Szerencsére vittem notebookot, így egyből tudtam ellenőrizni, hogy hogy sikerültek a képek - amire szükség is volt, mert az első beállításokkal eléggé túlexponáltak lettek a képek és ez elsőre a kamera hátsó képernyőjén sem tűnt fel.

Másfél óra alatt meg is voltunk, utána már csak a saját cuccunkat kellett összepakolni, a többit elintézték a páholyosok.

Alább láthattok egy kis werk-videót a fotózásról (érdekes megfigyelni, hogy izeg-mozog Andris, miközben a képeket ellenőrzöm a notebookon.)

Ma megjött a Kerékpárral a munkába akció ajándékcsomagja. Mint a brossúrából megtudtam, mindenki kapott a garantált ajándékból, aki legalább hétszer bringázott a kampány alatt - és ezt regisztrálta is a weboldalon.

És mi volt a garantált ajándék? Az alább látható emblémázott műtőssapka nyeregtakaró gumi, ami az esőben hagyott bringák esővédelmét szolgálja.

Mivel Nóra kollégánk is jött munkába legalább hétszer bringával, de elfelejtette ezt regisztrálni a weboldalon, az digitálisüzemi tanács neki szavazta a gumírozott műanyag tárgyak svájcibicskáját.