Életem első Duna Maratonján vagyok túl és még csak nem is tekertem, "mindössze" fotóztam. Ez volt a második maratonom, és ismét kiderült, hogy egyedül megcsinálni egy ilyen eseményt jóval nehezebb, mint egy sima XC versenyt.
Egyrészt a pálya gyalog bejárhatatlanul nagy, másrészt egy bringás általában csak egyszer megy el előtted, így kevesebbszer tudsz képet csinálni egy-egy emberről.
Másrészt kiderült, hogy maratonokhoz mindenképpen kell monopod. Tavaly vettem egy monopodot, használtam is pár verseny során, de az bebizonyosodott, hogy XC versenyekre nem érdemes használni, mert gyakran kell helyet változtatni, gyakran változik a kép orientációja is, úgyhogy idén már nem nagyon használtam. Most viszont kiderült, hogy ugyanabban a helyzetben kell a kamerát tartani hosszabb ideig, akkor felettébb hasznos lett volna.
Szintén érdekes tanulság volt, hogy a végig a napon állva rettentően felforrósodtak az akkumulátorok a vakuban, olyannyira, hogy amikor kivettem a tölthető AA elemeket, kiejtettem a kezemből, annyira forró volt, utána szabályosan hűlni kellett hagynom őket.
A verseny tehát megint nem volt tanulság nélkül, a képek pedig itt vannak
http://indafoto.hu/mtbfoto/2008_duna_maraton_ii/slideshowwizard
