Gaba jutatta eszembe Fiatal riporter kérdését, így összeszedtem, hogy mit és hogyan csinálok.

Hogyan fotózom

• Alapvetően manuális módban fotózom, mert ez engedi meg a legnagyobb szabadságot és így tudom a leginkább befolyásolni a végleges képet. Ugyanakkor a sportfotózáshoz szinte mindig vagy blende- vagy záridőprioritást használok, hiszen olyan gyorsan változhatnak a fényviszonyok vagy a téma, hogy nincs idő korrigálni.
• A magas iso-t lehetőség szerint nem használok, a 30D ISO 400 felett nem ad igazán jó képet, inkább alulexponálok, azon még lehet picit javítani
• Főleg, hogy RAW-ban fotózok, aminek jellemzően csak az előnyeit élvezem, bár Pekingben eljutottam a 30D képességeinek határára: mivel a velodromban 12 másodperc körül volt egy kör, ha lőttem egy sorozatot RAW-ban, a következő körre egyszerűen nem ürült ki a puffer, úgyhogy vagy kihagytam egy kört, vagy éppen a legjobb pillanatban telt be a puffer és hagyta abba a fotózást. Tehát sorozat-módban JPG, egyébként RAW
• Sorozat-módot ritkán használok a fentiek ellenére, a legtöbb esetben elég, amit a 70-200-as objektív tud autofókuszban. Autofókusz bringaverseny esetén AI Focus állásban, egyébként One shot. A fókuszpontot sportfotózásnál gyakran váltogatom, attól függően, hogy hogyan komponálom a képet, és hol, honnan jön be a téma.
• A sorozatfelvétel már azért is ritka opció, mert a vakuk (egy Canon Speedlight EX 580 és 580 II) akkumulátorai nem igazán bírják a sorozatigénybevételt - vagy legalábbis nem egy egész versenyen át. Versenyeken mindig van nálam két vaku, ezek egyelőre egymást tudják elsütni, vagy az egyiket tudom elsütni Pocket Wizarddal - hamarosan jön a harmadik Pocket Wizard is, így mindkét vaku lekerülhet a gépről.

Képfeldolgozás

• Próbáltam a Lightroomot, de nekem jobban bejött az Aperture, valahogy jobban kézreállt és semennyire nem befolyásolt, hogy a bringafotózás legendája, Graham Watson is ezt használja :-) Viccet félretéve, tényleg nem befolyásolt, de egy vele készült interjú hatására próbáltam ki.
• Évenként csinálok külön libraryt, így még kezelhető méretű marad nagyjából az adott év library-ja és relatív könnyen lehet visszakeresni dolgokat.
• A különböző témájú fotókat külön projektekbe rakosgatom (bringás fotók, személyes, munkák stb.), az adott fotózások eredményét pedig albumokba. Letöltés után egyből értékelem a képeket, így a végén sokkal könnyebb a legjobb 10 képet kiválogatni egy egyszerű szűrés segítségével. Ezek után kap minden kép cimkéket, amelyek lehetőleg a legpontosabban leírják a kép tartalmát.
• The Monica Lesson. Igyekszem nem törölni. Ebben a kérdésben hol erre, hol arra hajlottam (törölni ésszerűen vs. soha semmit nem törölni), de olvastam egy nagyon érdekes cikket a témában, és nagy igazság van benne: soha nem tudhatja az ember, melyik képre lesz egyszer szüksége, a tárolás relatív olcsósága pedig mindez már nem kerül gigászi összegbe sem. Konkrét példának egyébként Monica Lewinsky-t hozza fel, a botrány kirobbanásakor senkinek nem volt róla értékelhető képe, mígnem egy fehér házi fotós elő nem ásott egy régi képet, ami a készítésekor még egyáltalán nem tűnt érdekesnek, pedig Monica és Bill ölelkeztek rajta - itt olvasható a teljes cikk. Szóval azóta nem törlök, csak a kifejezetten rossz vagy életlen képeket.
• A library-t havonta feltöltöm az Amazonos tárhelyre, így van egy offsite biztonsági másolatom, ha beüt a ménkű. Ez nem a legjobb, ha lesz Leopardos Mac-em, akkor köztes 30 napokra is lesz remélhetőleg védelmem.