Korán érkeztem a versenyközpontba a xco versenyek reggelén és némi képszerkesztés után összeraktam a holmimat és elindultam a női versenyt meglőni. A szervezőknek jár a piros pont, mert biztosítottak quadokat a sajtónak, amikkel gyorsan el lehetett jutni a pálya távolabbi pontjaira. Szerencsére nem nekünk kellett vezetnünk a quadokat, ezt megoldották az egykedvűen dohányzó belgák.
A hivatalos sajtóanyagban olvastam, hogy a rajt után nem sokkal van egy nagyon komoly mászás, gondoltam, ott kéne kezdeni. Odafelé úton "jött szembe" ez a Párduc tank. Houffalize is részese volt az híres ardenneki ütközetnek (tudjátok, erről szól a "Halál 50 órája" című film), ennek állít emléket a tank.
Az említett mászáshoz odaérve nem volt könnyű helyet találni, annyian álltak az út mentén. A rajt után hamar odaértek lányok. Először a 70-200-as objektívvel lőttem párat, hogy látszódjon, mennyire sokan voltak: majdnem 100-an neveztek.
Ahogy közelebb értek, váltottam a 24-70-es objektívre, de mivel nem tudtam pontosan, hogy akarom megkomponálni a képet, persze, hogy nem lett semmilyen érdekes végeredmény, sőt, kifejezetten béna képek lettek.
Kicsit tanácstalan lettem, hogy merre tovább, oda (egyelőre) nem akartam visszamenni, ahol tegnap a juniorokat fotóztam, úgyhogy elmentem az egyik szivatós lejtő-emelkedő kombóhoz, ami közvetlenül a 4X pálya mellett volt. Itt egy hegy tetejére érve előbb egy elég durva DH rész után ugyanoda másztak fel - amikor még én is versenyeztem, kifejezettem gyűlöltem az ilyet.
Sok időm nem maradt, kiraktam egy vakut hát a kanyarba, de ezek a képek sem egészen úgy sültek el, ahogy terveztem, a vaku valahogy nem világította meg annyira a versenyzőket, ahogy szerettem volna.
A mászás elég közel volt, oda gyorsan átügettem és a következő kört onnan lőttem. Mivel éreztem, hogy ez a délelőtt nem az enyém, csináltam kötelező, de unalmas képeket, mászás közben.
Ezek után kicsit feljebb mentem a pályán, hátha látok valami érdekeset. Találtam egy igéretesnek tűnő kanyart, és mivel volt nálam egy extra Pocket Wizard, amit sikerült a hétvégére kibérelnem, gondoltam, miért ne dobjak fel két vakut. Az egyiket a kanyar belső ívére raktam, hogy megvilágítsa az arcukat, a másikat a külső ívre, hogy hátulról adjon egy kis élfényt. Ez így elméletben jól működött, nagyon büszke voltam magamra, de amikor jött Marga Fullana, kiderült, hogy szart sem ér. Nem jól raktam le a vakukat, nem tudtam jó képkivágást csinálni, mert vagy a vaku lógott bele a képbe, vagy a bringás lógott ki.
Nem erőltettem a dolgot, felszámoltam a vakukat és megint csak lőttem pár biztonságit.
Mivel a pálya elég hosszú volt, csak 3 kört mentek (plusz a felvezető kör), így nem sok lehetőség volt hibázásra, amit pedig én bőven bemutattam ma. Vagyis inkább egyszerűen nem volt ihlet, semmi nem jutott eszembe, ami pedig igen, az nem működött. Azt vettem észre, hogy ilyenkor nem kell erőltetni, nincs mit tenni, meg kell csinálni a biztos képeket és kivárni a jobb napokat.