Ahogy a pénteki posztomban is írtam már, tegnap megtörtént az ominózus fotózás, rendes vakukkal, és nem minden tanulság nélkül.

• Soha nem fotóztam még profin kisminkelt alanyt. Érdekes volt figyelni, hogy alakul át az ott dolgozók bőre és mennyivel könnyebb volt így csinálni a képeket, úgyhogy érdemes sminkesre áldozni, ha jó portrét akarok csinálni
• Fenyő Balázsnak igaza volt, a nagy vakuk valóban nem okoztak gondot, sőt, kifejezetten érdekes volt játszani a fényekkel, már amennyire persze megengedte a helyzet. Az egyik vakut az alanyoktól balra tettem, úgy 45 fokra és kb. két és fél méter magasba, egy 60x90-es softbox-szal. A másikat 20 fokra jobbra, szintén softbox-szal, ezt inkább csak akkor kapcsoltam be, ha az egyvakus megoldás túl sok árnyékot rajzolt az arcra és deríteni akartam rajta.
• A kis rendszervakuk High-Sync üzemmódban gond nélkül tudnak alacsony záridőkkel működni. A nagy vakuk azonban 1/200-ig bírták, annál feljebb már nem. Mindez f/18 körüli blendét jelentett, még ISO100-on is, legkisebb vakuerőn. Ez most nem okozott gondot nyilván, de ha kisebb mélységélességet szerettem volna, akkor meg lettem volna lőve. Arra majd még rá kell jönni, hogy ezzel mit lehet csinálni és hogy szükség van-e hozzá eszetlen drága vakukra, mint pl. itt?

Egyszóval jó mulatság volt, sokat tanultam, érdekes volt, találtam egy nagyon korrekt helyet, ahol lehet vakut bérelni, úgyhogy biztos, hogy lesz még ilyen, reméljük, nem is olyan sokára.