Az első verseny 11:30-ra volt kiírva, így mi jó cserkészként 9:30-ra ott voltunk, hogy feltérképezzük a pályát és a lehetőségeket.

Ehhez képest éppen csak el tudtuk csípni a juniorok rajtját, a kettő között pedig egy igazi kelet-európai történet részesei lehettünk - Hollandiában.

Antwerpeni szállásunkról elindultunk az alig 20 kilométerre levő Hoogerheide-be. A falutól úgy 10 kilométerre már ki volt minden táblázva akkurátusan, sőt ahogy közelebb értünk, már irányítóemberek is voltak, akik készségesen útba igazítottak mindenkit, gondoltuk, ez igen, ez Európa.

Egy darabig voltak "Accreditation" feliratú nyilak, de ezek elfogytak, maradt a "Public Parking", gondoltam, sebaj, majd itt letesszük az autót, bemegyünk a versenyközpontba és ott felveszem az akkreditációt.

Autó letesz, 2 kilométert gyalogol a versenyközpontig, ahova már csak jeggyel és/vagy akkreditálva lehet bemenni. Hogy hol lehet akkreditálni, azt senki sem tudja. Igazi ká-európai módon szartak bele problémánkba, majd ahelyett, hogy többszöri kérésemre felhívtak volna valakit, akinek lehet némi fogalma, visszaküldtek a "Public Parking"-hoz, hogy ott biztos van akkreditáció. Jobb ötletünk nem lévén elindultunk vissza. Útközben jött szembe egy fotós, nyakában az áhított sajtókártya, megkérdezzük, elmondja, hogy menjünk egyenesen vissza kb. 2 kilométert, ott.

Klassz. Megyünk tovább, elérünk oda, ahova mondta, egy kereszteződés, benne 3 kukásruhás irányítóemberrel. Megkérdezem, hogy merre van az akkreditáció. Azt mondja, a városközpontban.

Itt a kör bezárult. Egy órája és tizenöt perce gyalogoltunk ekkor a jeges szélben, úgyhogy kezdett elszakadni a cérna. Tudtam, hogy nem ő tehet róla, úgyhogy mérsékelten emelt hangon mondtam neki, hogy ott biztosan nincs. Ekkor megkérdezte a kollégáját, aki tudta. Még tovább, egy picit.

Ekkor már a győzelem édes ízét éreztük, és alig 20 perc gyaloglás után meg is érkeztünk az akkreditációs központba, ahol hipp-hopp átvehettem a fényképes igazolványt. Ja, a sajtóparkolóba nem tudnak adni matricát, azt csak a versenyközpontban lehet szerezni - de ezen már nem is akadtam fenn. Végül nem volt más dolgunk, mint visszasétálni a metsző szélben a verseny helyszínére.

Azt meg kell hagyni, hogy az egyik fotós később elmondta, hogy a UCI által rendezett versenyeken mindig máshol van az akkreditáció, mint a verseny maga, de a szervezők információhiánya és köcsögöködése igazi otthoni hangulatot varázsolt a festői flamand díszletek köré.

A pálya maga ezúttal a kevésbé technikásak közé tartozik, bár van egy trükkösebb lefelé rész, így mivel gyönyörű, napsütéses idő van, a nagyon gyors versenyre lehetett számítani.