... de kívánom, hogy marja szét az elemekből kijövő sav azt az első lámpát és azt a hátsó lámpát, amit tegnap lopott le zárt céges garázsból valaki a bringámról. Nagyon akkurátus volt, mert volt nála csavarhúzó, ezzel csavarta le a hátsó világítást, az elsőnél pedig levágta a gyorszárat, de nem hagyta a földön, hanem magával vitte. Az egészben az a legviccesebb, hogy a közel 12e forintos drótnélküli kerékpár-kompjutert nem bántotta, olyan biztos volt már neki.

Na jó, rá is fröccsenhet egy kis elemsav.

Természetesen linkeltem volna, ha a Sanománál nem 1994-hez illő módon nem lenne levédve jelszóval ez a két hete megjelent cikk.

Kedves Látogatóm!

Egy kis segítséget szeretnék kérni tőled. Jövőre, ha minden a tervek szerint alakul, el fogunk indítani egy bringafotós vállalkozást.
Egyelőre az igényfelmérés szakaszában tartunk és ebben lenne szükség a te segítségedre. Hogy tudjuk, mire számítsunk, készítettünk egy kérdőívet, amit az alább linken tudsz kitölteni:

http://www.hirekmedia.hu/mikro/mountainbike/kerdoiv/kerdoiv.php

Az is nagy segítség lenne, ha elküldenéd olyanoknak, akik szintén érdekeltek lehetnek: versenyzők (legyen az xco, xcm, xterra vagy dh is) de akár bringás szülők és barátok is.

A segítségeted előre is köszönöm!

üdvözlettel,

Hamvas Bálint

Az első rész előtt még annyit előrebocsájtanék, hogy minden rendszernél írok árakat is, méghozzá összehasonlítás céljából dollárban, és az amerikai B&H árait. Ennek az az oka, hogy sok dolgot itthon nem lehet beszerezni, így nem tudnék forintosított árat mondani (de ahol van, feltüntetem).

A legelső és legegyszerűbb módja a vakuk távvezérlésének, amikor az egyik vaku (master)  kisüti a másikat (slave). Itt a dolog kettéágazik, ugyanis ez a módszer a Nikon esetében már egy vakuval is működőképes. Azaz a géptől látótávolságban elhelyezett Nikon vakut ki lehet sütni a kamera beépített vakujával. Canon felhasználóként ezt a funkciót nem ismerem bővebben, csak hallottam róla, ugyanis ilyet a Canon nem tud, ha esetleg ezt van kedve kifejteni egy Nikonosnak, azt megköszönöm.

A Canon-nál ehhez legalább két vakura van szükség. Az egyiket, amelyik a vázon marad, master módba kell állítani, míg a másikat slave módba. Az egy usability hülyesége a Canon-nak, hogy míg a régi EX 580-as vakunál erre volt egy külön kis kallantyú, addig az EX 580 II-nél a menüben kell turkálni, ami sokkal hosszabb és macerásabb.

A fenti, kétvakus megoldás azonban jár néhány problémával. Egyrészt, külön ki kell kapcsolni a villanást, ha nem akarjuk, hogy a gépről is villanjon (ez megint hosszú turkálás a menüben) vagy használunk célkiegészítőt, azaz egy infravörös vaku-irányítót.

A Canon esetén ez ST-E2-nek hívják és feltéve a váz vakupapucsára máris lehet vezérelni a távolabb levő vakukat. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az ETTL fénymérés működőképes marad így, de erről a kis kütyüről a vakuk kisülésének erejét is lehet állítani.

Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de kisebb gondok azért vannak vele. A legfőbb pedig továbbra is az, hogy a rendszer nem használható, ha nincs látótávolságban a másik vaku. Ez akár zárt térben is előfordulhat, de szabadtéren már sokkal valószínűbb, hogy valami vagy valaki kitakarja az érzékelőt.

Bár ezügyben nem ortodox a véleményem, de saját tapasztalatom az, hogy ha már leteszem valahova a vakut, akkor úgyis manuálisan állítom be az erejét, tehát az egyébként is néha tévedő ETTL mérésnek túl sok hasznát nem látom.

Előnyök:

• kompatibilitás az adott rendszeren belül
• ETTL fénymérés

Hátrányok:

• drága
• igényli a line-of-sight-ot
• csak Canon vakut tud vezérelni

Árak

Egy vaku vezérléséhez szükséges felszerelés:

• ST-E2 Transmitter - 220 USD
  

További vakuk vezérlésehez szükséges felszerelés:

• -

Ahogy a pénteki posztomban is írtam már, tegnap megtörtént az ominózus fotózás, rendes vakukkal, és nem minden tanulság nélkül.

• Soha nem fotóztam még profin kisminkelt alanyt. Érdekes volt figyelni, hogy alakul át az ott dolgozók bőre és mennyivel könnyebb volt így csinálni a képeket, úgyhogy érdemes sminkesre áldozni, ha jó portrét akarok csinálni
• Fenyő Balázsnak igaza volt, a nagy vakuk valóban nem okoztak gondot, sőt, kifejezetten érdekes volt játszani a fényekkel, már amennyire persze megengedte a helyzet. Az egyik vakut az alanyoktól balra tettem, úgy 45 fokra és kb. két és fél méter magasba, egy 60x90-es softbox-szal. A másikat 20 fokra jobbra, szintén softbox-szal, ezt inkább csak akkor kapcsoltam be, ha az egyvakus megoldás túl sok árnyékot rajzolt az arcra és deríteni akartam rajta.
• A kis rendszervakuk High-Sync üzemmódban gond nélkül tudnak alacsony záridőkkel működni. A nagy vakuk azonban 1/200-ig bírták, annál feljebb már nem. Mindez f/18 körüli blendét jelentett, még ISO100-on is, legkisebb vakuerőn. Ez most nem okozott gondot nyilván, de ha kisebb mélységélességet szerettem volna, akkor meg lettem volna lőve. Arra majd még rá kell jönni, hogy ezzel mit lehet csinálni és hogy szükség van-e hozzá eszetlen drága vakukra, mint pl. itt?

Egyszóval jó mulatság volt, sokat tanultam, érdekes volt, találtam egy nagyon korrekt helyet, ahol lehet vakut bérelni, úgyhogy biztos, hogy lesz még ilyen, reméljük, nem is olyan sokára.

Aki elkezd komolyabban foglalkozni fotózással, előbb-utóbb eljut oda, hogy szeretné minél jobb fényeket, ha szükséges, akár mesterségesen.

Az első lépés egy kisebb vagy nagyobb rendszervaku (ilyen például a Canon esetén a Speedlite EX 480 vagy a nagyobb EX 580), de elég hamar kiderülnek a korlátai, így elkezd az ember körülnézni, hogyan lehetne változatosabban világítani.

A kreatív vakuhasználat egyik legkézenfekvőbb lépése pedig az, hogy eltávolítsuk a vakut a fényképezőgépről, ami azonban felveti azt a kérdést, hogy honnan kapja az információt a vaku, hogy mikor és mekkorát kell villannia.

Ebben szeretnék most segítséget nyújtani azoknak, akik csak most ismerkednek a dologgal, vagy valamelyik rendszerben már benne vannak de nem elégedettek vele.

Mielőtt belemerülünk a témába, azt még mindenképpen hozzátenném, hogy ha nem a technikai vonzataira vagy kiváncsi, hanem arra, hogy mindez mit jelent, a képalkotás szempontjából, akkor a strobist.com-on találhatsz erre vonatkozólag kimerítően sokféle információt. Az egész kreatív világítást témát nagyon jól körbejárja az általuk készített strobist 101 tutorial, amit innen lehet letölteni, ebben a témakörben egy nagyon jól összeszedett alapmű.

Még a nyár elején megkeresett a cégünk jogásza, hogy az ügyvédi irodájukról kéne néhány fotó. Gondoltam, miért ne, úgyhogy elmentem és csináltam pár képet.

Hamarosan felmerült az is, hogy kellene nekik portré is a munkatársakról. Gondoltam, miért ne, az élet folyamatos tanulás.

Aztán amikor Ákos (az ügyvéd) jelezte, hogy a sminkes 8-ra jön, rájöttem, hogy fele sem tréfa, úgyhogy gondoltam, rendes munkához szerezzünk rendes fényeket, elkezdtem stúdióvakukat vadászni és újraolvasni a delicious-ban elraktározott strobist portréfotós posztokat.

Néhány baráti megkeresés eredménytelenül járt ilyen vagy olyan okokból, végül Pfaff András szíves ajánlásra jutottam el a Mikrosathoz, ahol némi hezitálás után kiválasztottam két fejet.

Mivel hétvége van (a fotózás hétfőn reggel lesz), ezért pénteki elvitellel összesen másfél napot kellett fizetnem, emellé kaptam korrekt és segítőkész kiszolgálást, minimális adminisztrációt és persze két vakut, egy-egy softbox-szal és a szükséges kiegészítőkkel.

Kicsit izgatott vagyok, mert rendes stúdióvakukkal még soha nem dolgoztam és azért ez mégiscsak más, mint amikor kis rendszervakukkal játszik az ember, úgyhogy vasárnap kipróbálom, hogy mit is tudnak, ugye repetitio est maters studiorum.

Egy rövid videó a 2009-es Tour de France útvonaláról (via bikeradar.com)

Az index címlapos képem egyik szereplője magára ismert:

http://danielhoffmann.spaces.live.com/blog/cns!94065A2486D11F70!7618.entry