Valami ilyesmi kérdést tettem fel magamnak a múltkor. Vajon mennyire tud kiváltani egy 2.8-as fényerejű fix 400-as objektívet egy 70-200 2.8L objektív 2x telekonverterrel?

A nagyon nyilvánvaló válasz persze az, hogy semennyire, de azért a valóság ennél bonyolultabb.

Aki volt már nagy sporteseményen, vagy akár csak tévében látott ilyet, biztos látott fotósokat hatalmas "ágyúkkal", amik 300-400-500, de sporttól függően akár 600 mm fix gyújtótávolságú objektívekkel. Ezek nagy fényerejú, nagyon gyorsan fókuszáló, nagyon szép képet adó objektívek, amelyek nem mellesleg elég súlyos és méretes darabok.

A súlyuknál és a méretüknél már csak az áruk nagyobb. Amíg Canon EF 300 f2.8L IS USM objektívje úgy 0.8-1,2 millió forint körül kezdődik, addig a Canon EF 600 f4L IS USM úgy 2 millió körül áll meg.

Nyilvánvaló, ha az ember hobbiból csinálja, és nem Kedves Ferencnek hívják (aki egy D3-mal rohangált Pekingben), akkor vagy eladja a macskája veséjét, vagy beéri a 70-200-assal.

Londonba való kiköltözésem előtt kerestem fotós boltokat és így akadtam rá a Fixation nevű helyre, ahol láttam, hogy lehet bérelni is, gyakorlatilag bármilyen felszerelést. Ki is néztem egy 400-as objektívet, de szíves érdeklődésemre elárulták, hogy mintegy 5000 fontnyi letétet elvárnának, úgyhogy a bérlés kiesett, mint lehetőség.

Ugyanakkor már régóta szemeztem egy telekonverterrel, ami tökéletes megoldásnak tűnhet. Mindössze 70e forintért varázsol nekünk bármelyik objektívünknek kétszeres gyújtótávolságot - azaz a 70-200-asból így lesz 140-400.

A hátrányaival persze tisztában voltam: lassabb és pontatlanabb autofókusz, minimum 5.6-os blende, rosszabb képminőség, de kiváncsi voltam, hogy milyen ez a gyakorlatban, ezért béreltem egyet a cyclocross vébé előtt a Fixation-nél.

Egy hétvége használat után a jónéhány tapasztalattal gazdagabb lettem. Egyrészt nincs súlya, főleg egy 300 vagy 400-as objektívhez képest, ami 15 kiló fotóscucc esetén nem mellékes. Viszont sportfotózásra csak nagyon korlátozott körülmények között alkalmas.

5.6-os blendén elég csúnya képet adott, lásd az alábbi példákat, az éles részeken kívül elég csúnya, taknyos képe van.

Canon EOS-1D MarkII | Canon EF 70-200 f/2.8L +2x @400 | f/5.6 | 1/640 | ISO400

Canon EOS-1D MarkII | Canon EF 70-200 f/2.8L +2x @150 | f/7.1 | 1/400 | ISO100

Canon EOS-1D MarkII | Canon EF 70-200 f/2.8L +2x @280 | f/7.1 | 1/400 | ISO400

De amint lerekeszeli picit az ember, máris jobb lesz.

Canon EOS-1D MarkII | Canon EF 70-200 f/2.8L +2x @200 | f/10 | 1/400 | ISO100

Kritikus pillanatokban hajlamos elveszíteni a fókuszt és nagyon lassan talál vissza.

Canon EOS-1D MarkII | Canon EF 70-200 f/2.8L +2x @400 | f/7.1 | 1/500 | ISO400

Az elvárásoknak megfelelően tehát megmutatta a korlátait. Amíg van elegendő fény, addig megfelelően lerekeszelve elfogadható képminőséget nyújt, de amint az ideálisnál kicsit is kevesebb fény áll rendelkezésre, elfogy a tudománya és vagy normálian exponált, de taknyos, csúnya képeket kapunk, vagy alulexponálunk, amin lehet később bizonyos határok között változtatni, de arra meg kinek van ideje és energiája.

Azt azért még hozzátenném, hogy pl. az olimpián sok fotós használta a 300-as objektív "megtoldására" a 2x telekonvertert, gondolom, egy fix objektíven kevésbé mutatkoznak a fenti gondok.

Egy próbát mindenesetre megért, de azt hiszem, a háromnapos kölcsönzés 7e forintját legközelebb jobban is le fogom tudni költeni. Vagy összerakosgatom 132 versenyhétvége 7e forintját, és veszek egy 300-as objektívet.

Minden egyes verseny több nézőt vonzott a hétvége során, a legnagyobb tömeg természetesen a férfiak versenyét kísérte.

Zdenek Stybar félelmet nem ismerve áll az elöl, dacolva a belga sorral. Bár úgy tűnhet, hogy a mellette álló belga titán belékarol, ez csak a látszat.

Tegnap este elmélkedtem arról, hogy az egyetlen dolog, ami hiányzik Londonból, az a hó lehetősége. Oké, Pesten sincs túl sok hó, de azért szezononként egyszer általában szokott lenni.

Reggel, amikor felébredtünk, Antwerpent hó borította, majd kiderült a hírekból, hogy Londont is. Visszaérve Londonba egy teljesen lebénult város fogadott.

Elnézést a képminőségért, telefonnal készült.

Meglepően volt egyszerre kaotikus és békés minden. Egy busz sem volt az utcán, ember is alig, azok is az úttesten mentek, ahol alig ment pár autó, pedig az úton alig maradt meg a hó.

A boltokat pedig letarolták, mintha holnaptól atomháború lenne. Az újságok kivételével alig volt teli polc a Sainsbury's-ben - egy másik, éjjel-nappal nyitva levő bolt pedig eleve zárva volt.

Holnap kiderül, hogy kinyit-e a gyár, én ott leszek.

A mai tanulság: óvatosnak kell lennünk, hogy mi kívánunk.

Niels Albert nyerte, találkoztunk Tisza Zoltánnal is, minderről holnap reggel, minőségi internet hiányában.

Azaz Marianne Vos nyerte a nők versenyét.

A nap úgy indult, hogy bár fél 10-re már Hoogerheidében voltunk, egyetlen hely sem volt a sajótközpontban, úgyhogy csak most este, a szálláson tudok frissíteni. Délelőtt a nők versenyét rendezték, ami nagy meglepetetésre Marianne Vos győzelmét hozta.

Nem sokkal a rajtvonalhoz hívás előtt páran még kihasználták az utolsó pillanatokat a melegítésre.

Katie Compton acélosan néz a jövőbe. A háttérben a tabor harmadik helyezett Pavla Havlikova, aki szintén acélosan nézett a jövőbe, de a negyedik körben konkrétan kettétört a váza, így nem tudta folytatni a versenyt.

Compton itt egy méteres Hanka Kupfernagel poszter előtt halad el, a második körének közepén járva. Itt még elég komoly előnye volt az őt üldözőkhöz képest.

Az üldözőboly látható, benne Kupfernagel, Marianne Vos és Christel Ferrier-Bruneau. Utóbbi végül 12. lett.

Kinézünk a fotósra, utána hajtunk tovább.

Ahogy Kupfernagel később elmesélte, volt egy pont, ahol majdnem feladta, mert annyira reménytelennek ítélte Comptont utolérni.

Azonban Vos addig űzte-hajtotta, hogy végül az amerikai nyomába eredtek.

Az utolsó két körben már a hármójukból kialakult kis boly ment végig, amit főleg Compton vezetett.

Ám a hajrát a holland Vos bírta a legjobban, így a helyi szurkolók legnagyobb örömére, a tegnapi junior győzelem után ismét hazai versenyző nyert.

Bár Kupfernagel próbálta elrejteni csalódottságát, nem igazán sikerült, érthető módon.

Ezt kérdezné Stohl András, ha itt lenne. Távolléte ellenére a kérdés azonban áll, ki lesz a világbajnok a nőknél.

A kék sarokban Hanka Kupfernagel, a címvédő, az idei világkupa győztese, összesen 3 világkupát nyert idén. A piros sarokban Katie Compton, a nagy vizen túlról, aki szintén 3 világkupát nyert, csak éppen a sorozat elején nem nagyon volt itt, ezért az összetettben nem volt már esélye. Viszont pont ezért kihagyta a múlt héten a milánói világkupát.

Én egy óriás, tejcsokis túrórudiban az Compton-ra fogadok,

Most néztem át a holnapi férfi felnőtt rajtlistát és láttam, hogy Tisza Zoltán is rajta van. Eléggé a végén fogják szólitani, de mindenképpen szurkolni fogunk neki. Ha ezt tudom, hozunk zászlót.

Szóval, hajrá Zoli!

 Walsleben itt már egyedül volt, elég komoly előnyt kezdett gyűjteni a 4. körtől.

Aurelien Duval-nak ma nem igazán jött össze, a negyedik körtől már csak szenvedett.

A lengyel Pawel Szczepaniak nevével kb. mindenki megküzdött. A hangosbemondós ember még csak-csak kimondta, de kifejezetten mulatságos volt hallgatni, ahogy a sajtóközpontban az angolok és a hollandok betűzték a nevét.

Az első verseny 11:30-ra volt kiírva, így mi jó cserkészként 9:30-ra ott voltunk, hogy feltérképezzük a pályát és a lehetőségeket.

Ehhez képest éppen csak el tudtuk csípni a juniorok rajtját, a kettő között pedig egy igazi kelet-európai történet részesei lehettünk - Hollandiában.

Antwerpeni szállásunkról elindultunk az alig 20 kilométerre levő Hoogerheide-be. A falutól úgy 10 kilométerre már ki volt minden táblázva akkurátusan, sőt ahogy közelebb értünk, már irányítóemberek is voltak, akik készségesen útba igazítottak mindenkit, gondoltuk, ez igen, ez Európa.

Egy darabig voltak "Accreditation" feliratú nyilak, de ezek elfogytak, maradt a "Public Parking", gondoltam, sebaj, majd itt letesszük az autót, bemegyünk a versenyközpontba és ott felveszem az akkreditációt.

Autó letesz, 2 kilométert gyalogol a versenyközpontig, ahova már csak jeggyel és/vagy akkreditálva lehet bemenni. Hogy hol lehet akkreditálni, azt senki sem tudja. Igazi ká-európai módon szartak bele problémánkba, majd ahelyett, hogy többszöri kérésemre felhívtak volna valakit, akinek lehet némi fogalma, visszaküldtek a "Public Parking"-hoz, hogy ott biztos van akkreditáció. Jobb ötletünk nem lévén elindultunk vissza. Útközben jött szembe egy fotós, nyakában az áhított sajtókártya, megkérdezzük, elmondja, hogy menjünk egyenesen vissza kb. 2 kilométert, ott.

Klassz. Megyünk tovább, elérünk oda, ahova mondta, egy kereszteződés, benne 3 kukásruhás irányítóemberrel. Megkérdezem, hogy merre van az akkreditáció. Azt mondja, a városközpontban.

Itt a kör bezárult. Egy órája és tizenöt perce gyalogoltunk ekkor a jeges szélben, úgyhogy kezdett elszakadni a cérna. Tudtam, hogy nem ő tehet róla, úgyhogy mérsékelten emelt hangon mondtam neki, hogy ott biztosan nincs. Ekkor megkérdezte a kollégáját, aki tudta. Még tovább, egy picit.

Ekkor már a győzelem édes ízét éreztük, és alig 20 perc gyaloglás után meg is érkeztünk az akkreditációs központba, ahol hipp-hopp átvehettem a fényképes igazolványt. Ja, a sajtóparkolóba nem tudnak adni matricát, azt csak a versenyközpontban lehet szerezni - de ezen már nem is akadtam fenn. Végül nem volt más dolgunk, mint visszasétálni a metsző szélben a verseny helyszínére.

Azt meg kell hagyni, hogy az egyik fotós később elmondta, hogy a UCI által rendezett versenyeken mindig máshol van az akkreditáció, mint a verseny maga, de a szervezők információhiánya és köcsögöködése igazi otthoni hangulatot varázsolt a festői flamand díszletek köré.

A pálya maga ezúttal a kevésbé technikásak közé tartozik, bár van egy trükkösebb lefelé rész, így mivel gyönyörű, napsütéses idő van, a nagyon gyors versenyre lehetett számítani.

A rajtnál még együtt a német A csapat.

Amilyen lendületesen indult meg Duval az első két körben, azt lehetett hinni, hogy még a végén megnyeri. De elfáradt. Már a második körben felért rá Walsleben, végül a 11. helyen ért be.

A további képek és beszámoló hamarosan.