A Bringabandások kezdeményezésére tegnap volt egy, nem is olyan szűk körben tartott, élménybeszámoló. Az Aranytíz nevű hely Vadászterme teljesen megtelt, úgy 60-70 jöhettek el és végig nagy érdeklődéssel nézték a legalább két órásra nyúlt beszámolót, a fotókat és a videókat, amiket Andris és főleg Molnár "Dínó" Dénes csinálta.

Kicsit későn jutott eszembe, de hátha olvassa még valaki: ma az Aranytíz nevű helyen lesz 18 órától egy másfél órás beszámoló, ahol Parti Andris fog mesélni a pekingi élményeiről, gyertek el ti is.

Mihályi Jenő
47
"Az Operába megyek"

Molnár Bernadett
36
"Munkába megyek"

Vörös Tibor
36
"Egy ismerősömhöz megyek"

Norbi
30
"Megyek dolgozni"

Gyapi
56
"Megyek a Pannónia 11.-be"

Gaba jutatta eszembe Fiatal riporter kérdését, így összeszedtem, hogy mit és hogyan csinálok.

Hogyan fotózom

• Alapvetően manuális módban fotózom, mert ez engedi meg a legnagyobb szabadságot és így tudom a leginkább befolyásolni a végleges képet. Ugyanakkor a sportfotózáshoz szinte mindig vagy blende- vagy záridőprioritást használok, hiszen olyan gyorsan változhatnak a fényviszonyok vagy a téma, hogy nincs idő korrigálni.
• A magas iso-t lehetőség szerint nem használok, a 30D ISO 400 felett nem ad igazán jó képet, inkább alulexponálok, azon még lehet picit javítani
• Főleg, hogy RAW-ban fotózok, aminek jellemzően csak az előnyeit élvezem, bár Pekingben eljutottam a 30D képességeinek határára: mivel a velodromban 12 másodperc körül volt egy kör, ha lőttem egy sorozatot RAW-ban, a következő körre egyszerűen nem ürült ki a puffer, úgyhogy vagy kihagytam egy kört, vagy éppen a legjobb pillanatban telt be a puffer és hagyta abba a fotózást. Tehát sorozat-módban JPG, egyébként RAW
• Sorozat-módot ritkán használok a fentiek ellenére, a legtöbb esetben elég, amit a 70-200-as objektív tud autofókuszban. Autofókusz bringaverseny esetén AI Focus állásban, egyébként One shot. A fókuszpontot sportfotózásnál gyakran váltogatom, attól függően, hogy hogyan komponálom a képet, és hol, honnan jön be a téma.
• A sorozatfelvétel már azért is ritka opció, mert a vakuk (egy Canon Speedlight EX 580 és 580 II) akkumulátorai nem igazán bírják a sorozatigénybevételt - vagy legalábbis nem egy egész versenyen át. Versenyeken mindig van nálam két vaku, ezek egyelőre egymást tudják elsütni, vagy az egyiket tudom elsütni Pocket Wizarddal - hamarosan jön a harmadik Pocket Wizard is, így mindkét vaku lekerülhet a gépről.

Képfeldolgozás

• Próbáltam a Lightroomot, de nekem jobban bejött az Aperture, valahogy jobban kézreállt és semennyire nem befolyásolt, hogy a bringafotózás legendája, Graham Watson is ezt használja :-) Viccet félretéve, tényleg nem befolyásolt, de egy vele készült interjú hatására próbáltam ki.
• Évenként csinálok külön libraryt, így még kezelhető méretű marad nagyjából az adott év library-ja és relatív könnyen lehet visszakeresni dolgokat.
• A különböző témájú fotókat külön projektekbe rakosgatom (bringás fotók, személyes, munkák stb.), az adott fotózások eredményét pedig albumokba. Letöltés után egyből értékelem a képeket, így a végén sokkal könnyebb a legjobb 10 képet kiválogatni egy egyszerű szűrés segítségével. Ezek után kap minden kép cimkéket, amelyek lehetőleg a legpontosabban leírják a kép tartalmát.
• The Monica Lesson. Igyekszem nem törölni. Ebben a kérdésben hol erre, hol arra hajlottam (törölni ésszerűen vs. soha semmit nem törölni), de olvastam egy nagyon érdekes cikket a témában, és nagy igazság van benne: soha nem tudhatja az ember, melyik képre lesz egyszer szüksége, a tárolás relatív olcsósága pedig mindez már nem kerül gigászi összegbe sem. Konkrét példának egyébként Monica Lewinsky-t hozza fel, a botrány kirobbanásakor senkinek nem volt róla értékelhető képe, mígnem egy fehér házi fotós elő nem ásott egy régi képet, ami a készítésekor még egyáltalán nem tűnt érdekesnek, pedig Monica és Bill ölelkeztek rajta - itt olvasható a teljes cikk. Szóval azóta nem törlök, csak a kifejezetten rossz vagy életlen képeket.
• A library-t havonta feltöltöm az Amazonos tárhelyre, így van egy offsite biztonsági másolatom, ha beüt a ménkű. Ez nem a legjobb, ha lesz Leopardos Mac-em, akkor köztes 30 napokra is lesz remélhetőleg védelmem.

Nem volt könnyű szülés a hétvégi Mátra Maraton. Már az odaút sem volt egyszerű, egy elég csúnya kerékpáros-gázolás miatt álltunk majdnem egy órát a dugóban még az M3 elején.

Így a rajtot is lekéstük éppenhogy, de a felvezető kör utánra már sikerült összelőni a felszerelést. Ismét bebizonyosodott, hogy a megfelelő felkészülés elengedhetetlen, ez most nem sikerült a legjobban.

Ám a feketeleves még hátravolt. A középtáv befutója közeledett és a céltől elindultam a pályán visszafelé, amikor, úgy egy kilométernyire találtam egy kellemes helyet. Le is pakoltam először egy fa alá, de mivel láttam, hogy darázsfészek van a gyökerek között, odébb vittem a fotóstáskát.

Felállítottam a vakut és elkezdtem lőni a lassan megérkező középtávosokat, amikor az orromra csúszott a 30D szíja. Aztán kiderült, hogy az nem a szíj, hanem egy baromi nagy darázs, ami elhessegetés közben szépen beleszúrta a fullánkját az orromba. Fájdalom-fájdalom-fájdalom. A további fotózásnak lőttek, az egészségügyi sátorban megkaptam a kötelező kalcium injekciót, utána pedig nyomás haza, átaludtam nagyjából ami hátra volt a napból. Csinosan felpuffadt az arcom, az arcom hasonlított egy horrorfilm szereplőjéhez, mára nagyjából eltűnőben van, de még mindig furán nézek ki.

A fenti kis közjáték miatt (sem) igazán úgy sikerült a vasárnap, ahogy szerettem volna, a késést meg lehetett volna előzni, a darazsat nem. Most egy hét szünet, jövő héten pedig, ha minden jól megy, irány Schladming és a világkupa.

Itt pedig a képek: